2. Szabó Netti írásai
Szabó Netti

ittenobazs




A nyár, amikor minden megváltozott – Miért érdemes megnézned The Summer I Turned Pretty-t?

Van az a fajta sorozat, amit nem azért nézünk, mert fordulatos, vagy mert Oscar-díjas színészek játszanak benne. Hanem azért, mert visszarepít minket egy érzésbe. Egy nyárba. Egy időszakba, amikor először lett igazán bonyolult a szerelem. Amikor először fájt igazán, és mégis újra belevetettük volna magunkat. A The Summer I Turned Pretty pontosan ilyen. Egy nyári történet, ami sokkal többről szól, mint bikinikről, naplementékről és tengerparti bulikról még ha ezekből sincs hiány.

olvass tovább

„Megtanultam, hogy nem mindenki szeret úgy, ahogyan te” – így szabadultam meg egy nárcisztikus embertől

Sokáig azt hittem, a szeretet együtt jár a fájdalommal. Azt gondoltam, ha valaki megbánt, az csak azért történik, mert ő maga is sérült. Azt képzeltem, hogy a ki nem mondott szavak mögött is szeretet húzódik meg, hogy a hallgatás, a lenéző pillantások, a köztünk épült hideg falak valójában valamilyen torz módon mégiscsak az ő szeretetnyelvét jelentik.

olvass tovább

Tavaszi megújulás – Na de mi van a lelkeddel?

Bevallom, amikor először hallottam a „mentális nagytakarítás” kifejezést, kicsit megmosolyogtam. Aztán belegondoltam… és rájöttem: tényleg van benne valami. Tavasz van. Végre kisüt a nap, ledobhatjuk a vastag kabátokat – és valahogy a lelkünk is fellélegezne, ha hagynánk neki.

olvass tovább

Magány a tömegben – Miért vagyunk ennyire egyedül a mai világban?

Valahol egy kávézó sarkában egy nő kortyolja a kávéját, közben a gondolataiba merül. Egy férfi a kanapén ül, és már órák óta görgeti a telefonját, mintha ott keresné a választ valamire. Egy másik ember az ablakon kibámulva próbálja megérteni, mikor lett ennyire nehéz igazán kapcsolódni másokhoz. Az életünk tele van emberekkel, mégis egyre többen érzik magukat végtelenül magányosnak.

olvass tovább

Tükörként használt szerelem – Amikor a szeretet csak díszlet

Van az a kapcsolat, ami úgy indul, mint egy álom. A figyelem szinte árad, a pillantások mélyek, és valahol legbelül azt érzed: végre valaki tényleg lát. Úgy, ahogy eddig talán senki. Aztán lassan, észrevétlenül valami megváltozik. A ragyogás megmarad, de már nem neked szól – hanem róla. Mert amit először szeretetnek hittél, az csak egy tükör volt, amiben ő csodálhatta önmagát.

olvass tovább